LEÁNYFALU-n laktak, laknak, idejüket töltötték

LEÁNYFALU-n <a href="http://www.georeal.webzona.hu/lanyfalu">laktak, laknak, idejüket töltötték</a>
mintegy kétszáz neves személy ismertetőjét éri el a képre klikkelve

Honnan jön a bankár fóbia?

Még a minap is, a Kossuth Rádióban egy újságíró így csúsztatott: "a devizahitel egyösszegű megváltásához csak keveseknek volt otthon pénze". Az eszem áll meg! Eleinte csak a butaságnak tulajdonítottam az ilyen újságírói szúrka-piszkákat. Ma már vagy brutális rosszindulat vagy hülyeség. Hiszen értelmes ember nem gondolhatta, hogy akinek van készpénze, az bolond lenne hitelt törleszteni. Értelmes ember tudta, hogy arról van szó, a devizahitelesnek a kormány jogszabályilag biztosította, hogy saját bankjában, vagy más bank közreműködésével a deviza hitelt forint alapúra váltsa. Technikailag ez egyetlen módon jöhetett létre. A devizahitelt azonnal meg kellett szüntetni, vissza kellett fizetni, hiszen az árfolyamveszteséget az eredeti hitelező természetszerűleg nem vállalta fel (csak a csőbehúzott magánszemély). Miért kellett ehhez a kormány? Mert a bankok nem szeretik, és szerződéseikben kizárják, vagy büntetik a soron kívüli törlesztést. Miért? Mert akkor nekik új ügyfelet (palimadarat) kell találni. És az fárasztó, no meg nem biztos, hogy bejön.

Tudom, sokaknak nehezére esik számolni egy kicsit. De anélkül hogyan tudják megítélni, jogos volt-e a bankokra plusz adót kivetni?

Leegyszerűsítve, és közismert számokkal nézzük, miről is van szó. Ha mi tesszük a pénzt a bankba, alig 10 % kamatot kapunk kézhez. Ha felveszünk hitelt, 30 % alatt aligha van THM. De ez csak Magyarországon lett megengedve! Nyugaton az 5 %-os THM már csúcsnak számít. Ezért lehetett csőbe húzni a deviza hiteleseket. Az 5 és a 30 % közötti különbséget a bankárok az inflációval és az árfolyamváltozással magyarázzák, csak a hitelt felvevőknek elfelejtették felhívni erre a figyelmüket.

Az infláció már a 10 %-ban figyelembe van véve, hiszen különben senki nem tenné a pénzét bankba. A pénzforgalom többi része után költségtérítés jár, amit az egyéb ügyletek során szigorúan fel is számolnak. Miközben az átmenő pénzek likviditási stabilitásukat növelik. A forint alapú hiteleket azért nem terheli közvetlenül az árfolyammozgás, mert a magyar betétesek forintját adják oda.

Most tehát ott tartunk, hogy ha külön umbuldát nem veszünk figyelembe, a bank költségei fedezettek, és a betétesek pénze rendelkezésre áll hitelezésre. Nem teljesen, mert jogszabályban előírt mértékű biztonsági tartalékot kell képezni. De annyi, amennyi az adósságállomány Magyarországon, annyi kihelyezhető. Namármost a 30 és 10 % között 20 % a különbség. Ebből 10-et odaad a betétesnek, a maradék 10 % tiszta haszon, azaz extraprofit, hiszen a gépezet megvan, a közvetlen költségeket azonnal megfizettetik. A zálogkölcsönökben hosszútávú kockázat nincs, hiszen vastagon biztosított fedezet van a hitel mögött. Kivéve a sógor-koma-elvtársaknak. Állítólag ilyenek miatt indult a világválság az USA-ból.

Most számoljunk egy kicsit. Csak a devizában felvett lakossági hitelek mennyiségét 5000 milliárd Ft-ra becsülik. A forintalapúak ennek bizonyára többszöröse. Legyen csak 500 milliárd a fent szemléltetett 10 % extraprofit összessége évente. Legyen egy banktisztviselő bérköltsége 6 MFt évente. Nyolc és fél ezer külön alkalmazottat lehetne ebből megfizetni azért, hogy ennek az adósságállománynak a havi törlesztését lekönyvelje éveken át. Mondjuk, ha tesze-tusza, akkor havi 10 perc időráfordítással.

Hogy miért engedi meg a kormány a szolgáltatással aránytalan hasznot? Mert a liberális árképzésben minden annyiért adható, amennyiért elviszik. Csak az átkos szocializmus vacakolt költségarányos árképzéssel. Az "átkos" nem keverendő össze a mai baloldallal! Az utóbbi a milliárdos elvtársat dicsérte, milyen ügyes üzletet csinált, hogy az ukrán villanyáramból 40 % profitot szerzett (magának!). Miután ledaráltatta a magyar energiatermelést. Akkor csak azt "felejtették" ki a hírekből, hogy a villanyáram hatósági áras. Tehát mi bebetonozottan ugyanannyit fizettünk az áramért, akármennyiért szerezték be. És aki a legdrágábban jutott hozzá, az sem fizetett rá.

Tóth Béla 2012.03.20.