LEÁNYFALU-n laktak, laknak, idejüket töltötték

LEÁNYFALU-n <a href="http://www.georeal.webzona.hu/lanyfalu">laktak, laknak, idejüket töltötték</a>
mintegy kétszáz neves személy ismertetőjét éri el a képre klikkelve

Köszönjük Rektor Úr!

Köszönjük a rektori tanácsnak (továbbiakban Rektor úr), hogy rávilágított az értelmiségi réteg lényegére. Bármit be tud bizonyítani. Az ellenkezőjét is. Attól függ, kinek a malmára dolgozik. Ezt az állítást eredetileg a statisztikára találták ki. A közelmúltban terjesztettem ki az újságírókra. Most döbbentem rá, hogy sokkal általánosabb törvényszerűségről van szó. Az egész emberiség a bizonygatások körül forog. Csak vannak, akiknek elhisszük, bármit mond, és vannak, akiknek azt sem, amit minden más is bizonyít. Van, akinek papírja van arról, hogy bizonyításra jogosult. A doktorok papírja az önállósági jogot teremti meg.

Igen. Azt hiszem, rövidre fogva, abban lehet a különböző szakmák doktori címében az azonosságot megfogalmazni, hogy a doktor önállóan képes a következőre. Diagnosztizál és megoldást ad. A diagnosztizáláshoz önállóan gyűjti össze az információkat, a megoldáshoz feldolgozza a létező megoldásokat, és azok tanulságai alapján képes megfelelő megoldást alkalmazni. A megoldás újszerűségének mértéke különbözteti meg a doktori fokozatokat egymástól. Az orvosoknak egyenesen tilos mindennapi munkájuk során ki nem próbált módszert alkalmazni. A kutatói szférában ezért még nem adnak kisdoktorit. Ott az újdonság elvárás. Az orvos önállóan vászthat a formák közül; életrepofozza a haldoklót, vagy feladatja az utolsó kenetet. A páciens nincs döntési helyzetben. Utólagos értéknyilvánítása féloldalú.

Semmit nem szólhatnánk, ha a tényfeltáró bizottság tényként tálalta volna, hogy semmi újdonság nem volt 20 évvel ezelőtt dr. (pardon ma már nem) Schmitt Pál dolgozatában. Csak ezzel az a baj, hogy utólag ellenőrizhető. Ehhez éppen azt a részt kellett volna érdemben feldolgozni, ami nem máshonnan származott.

Azonban a megrendelő elvárása mást megoldást diktált. És Rektor úr produkálta a másságot. Betelepülni engedve a csőcseléket a tudomány szentélyébe. Az a Rektor úr, aki a lányomat 2, azaz kettő ponttal túlteljesített felvételi eredménye ellenére helyhiányra hivatkozva nem vett fel az egyetemére. (Lányom szerencséjére a következő éve már a rendszerváltás utánára esett.) Dehát akkor más időket éltünk. Az egyik igazgatóm kandidátusi dolgozatát az Akadémia etikai bizottsága nem fogadta el. Az MSzMP tudománypolitikai bizottsága azonban életműre hivatkozva megadta neki a címet. Rossz nyelvek szerint az '56-os feljelentgetésekben szerzett érdemeket. Értelmi képességeiben azon túlmenően, hogy sokáig kutatóintézet igazgató tudott maradni, mi, beosztott munkatársai más kiemelkedőt nem találtunk.

Fura egy hely ez a mi országunk, benne Leányfaluval. Nem elég a megbecsüléshez világhírben megőszülni. Egy csapatba kell tartozni a döntnökökkel. Különben lehozhatod a csillagokat az égből, észre sem veszik. Igaz, ehhez a döntnöknek észlelő képessége kellene, hogy legyen.

Tóth Béla 2012.04.03.