Pénteken este az ECHO TV Korrektúra műsorában Fricz Tamás felidézte a 2004-ben megjelent "Egy következmények nélküli ország, avagy a magyar demokrácia erkölcsi válsága" írását. A cím arra a jelenségre utal, hogy Magyarországon a politikai vezetők, a hatalmon lévők cselekedeteit, magatartását szinte semmi sem korlátozta. Sem a közvélemény, sem a sajtó vagy a média, sem a civil társadalom -, legyenek bár ezek a cselekedetek következetlenek, jogszerűtlenek, korrupció-gyanúsak vagy erkölcstelenek. Vajon mi volt ennek a jelenségnek a mélyebb oka? Miért volt, van ez így Magyarországon? A könyvismertetőhöz kilikk ide.
A hírek között éppen azt hallhatjuk, hogy egy másik "független bíróság" felére csökkentette egy ügyben az előző, életfogytiglani ítélet mindenképp letöltendő mértékét. Másik példában (klikk ide) találkozhatunk jogorvoslati precedenssel polgármesteri hivatal önkényeskedésével szemben. Viszont a cechet, azt az önkormányzat állja! Arról, hogy a hivatal bérköltségét terhelték-e meg vele, netán közvetlenül azét a személyét, aki a hibát elövette, arról nem szólt a fáma. Az biztos viszont, hogy mindenképp az adófizető a "végfelhasználó". Még jó, hogy ÁFA nincs rajta. Szerencséje annak a polgárnak van, akinek van miből megelőlegeznie, kockáztatnia a nem csekély eljárási költségeket jogai érvényesüléséig. Mert a jogos önvédelem hatálya az államigazgatás ökényeivel szemben nem terjed ki. Az idézett esetekben teljesen biztos, hogy a "jog érvényesülését" biztosító jegyző, bíró, másik bíró ugyanazon papírok alapján döntött.
Csodálkozunk akkor, hogy ez az erkölcsiség átterjed a másik oldalra is? Jól szemlélteti az eredményt az adóhátralékosok listája a két utolsó központi újságunkban (az áprilisihez klikk ide!). De legalább már van szégyentábla. Megvalósulásában feltehetően volt szerepe ezen oldalakon tavaly szeptemberben megjelent írásnak is (klikk ide!): http://vizmosasokleanyfalun.blogspot.com/2011/09/szegyenlista-vagy-utepites.html
Persze nem olyan egyszerűek a dolgok, mint amit egy listából következtetni lehet. Van például olyan, a Rigó u. feletti telek tulajdonosa, aki hozzávezető út nélkül örökölte meg a telkét. Éveken át kérte az önkormányzat segítségét egy út kialakításában. Mindhiába. Ma már az is mindhiába lenne, ha a 224 eFt adótartozását jelzálogként ráterhelnénk az út nélküli telkre, hiszen így értéktelen, forgalomképtelen, eladhatatlan. Mint ahogyan a két mellette lévő önkormányzati is az (volt). Különösen, hogy olyan szabályozást telepítettünk erre a vidékre, miszerint egyetlen, legfeljebb 70 m2 üdülőépület tehető rá. Nagyságától függetlenül.
De a 70 m2 még mindig sokkal nagyobb, mint amekkorát a Sorg-villa hatalmas, csaknem 10 ezer négyzetméteres, védett erdőnek nyilvánított, elvadult szőlőskertjébe lehetne építeni. Azaz a semminél! Akinek köszönhetjük eme érték elértéktelenítését, fennen hirdette, hangerejével elérte, hogy önkormányzati képviselőnek ne legyen felelőssége. De azért megváltoztathatatlanul lendítse kezét az adófizetők verejtékének sorsáról.
Szerencsére már van fény az alagút végén. A 2011. évi LXXXIX. törvény 2011. július 13-tól jelentős újításokat vezetett be a büntetőeljárások körében. Nevesítette a kiemelt jelentőségű ügyeket, benne a hivatali visszaélést, a közélet tisztasága elleni és a súlyosabb vagyon elleni bűncselekményeket, melyekről szemléltető tájékoztatás található ide klikkelve. Nemrég adtam hírül én is, hogy a jelenlegi kormány programjává tette "A közigazgatást az emberekre kell szabni" (klikk ide!) alapelvet. Ami mindig is alapelv volt a demokráciában, csak nálunk eltorzult. Következmények nélkül! Az is reménykeltő, hogy joggyakorlattá vált a felfokozott politikai véleménynyilvánítás tűrési kötelezettségének szabálya http://index.hu/belfold/2011/09/01/nem_buntetheto_a_felfokozott_politikai_velemenynyilvanitas/
Csakhát - "Isten malmai lassan őrölnek" - tartja a mondás. A sápot pedig addig is fizetni kell. Minél rövidebb ideig akarunk őrlődni, annál inkább figyeljünk oda a választásokra.
Tóth Béla 2012.04.29. Folyt. köv.
