Vita a Sorg-villáról

Minap egy kedves ismerősöm szememre vetette, hogy a facebook-on egy csodálatos fotósorozathoz asszociációt fűztem. "Ez a fotó akár a Sorg-villa előtt is készülhetett volna. Lásd http://mittelwelt.blogspot.com/ 'villa' keresőszóval" - írtam. Szó szót követett. Majd előkerestem régi fotóimat és itt közszemlére teszem. Az alábbi album (klikk a képre!) kezdő és záró képe a Sorg-villa előtti Duna-parton készült. Igaz, 2003-ban. Akkor még nem önkormányzati tulajdonban volt (a villa). Akkor még nem volt leázva a hall főfala. A diák többsége 2011-ben készült, néhány 2003. körül, de a felirat utal rá.

Kihasználva az alkalmat, néhány további gondolat a villáról. Tudjuk, önkormányzatunk nem képes hasznosítani. Tudjuk, költségvetési hiányát az eladásával tervezi helyre állítani. Nem tudjuk, miért nem:
- törölteti a műemléki védettséget a telekről,
- keres egy vállalkozót az erdő kitisztítására, a fáért cserébe,
- adja bérbe az üvegházakat, lakható melléképületeket a rendbentartásért cserébe,
- rögzít egy beépíthetőségi stratégiát a telekre.
Ezek a lépések (korábban kevésbé keményen is meg lettek fogalmazva) növelnének az eladhatóságot. Mert a vevő nem lenne bizonytalanságban a hasznosíthatóságot illetően. Mert az ingatlan értékesítés első alapszabálya: "Első benyomás csak egy van!". Azaz bozót romhalmazzal kevésbé vonzó, mint egy rendezett kinézetű ingatlan. Tény, hogy a tényleges értéket alig befolyásolja a ráfordított fáradozás, de a potenciális vevők számát, az adásvétel mielőbb megtörténtét, azt viszont jelentősen. Továbbá, mert az ingatlan értéke gyakorlatilag az építési telek mivoltából fakad. Jelen körülmények között erre vonatkozóan a vevő legfeljebb kétes hatályosságú szóbeli ígérvényeket kaphat. Vagy a hatóságoknál kilincselhet elvi engedélyekért.

Feltételezem, Kristály Árpi is ezekre gondolt, amikor a Leányfalui Hírek oldalain így fogalmazott a témával kapcsolatban: "Nosza!"

Tóth Béla 2012.04.12.