LEÁNYFALU-n laktak, laknak, idejüket töltötték

LEÁNYFALU-n <a href="http://www.georeal.webzona.hu/lanyfalu">laktak, laknak, idejüket töltötték</a>
mintegy kétszáz neves személy ismertetőjét éri el a képre klikkelve

Milyen extrém ötlet a vezetékadó?

Újabb újítás borzolja az újságírók idegeit. Különösen azokét, akik nem tudják vagy nem akarják a dolgok lényegét látni, és féltik, hogy a mamut külföldi cégek egyszercsak faképnél hagynak minket, a lakosságra terhelik a megszorongatásaikat.

Elöljáróban a rövid összefoglaló véleményem. A közműhálózatokon szolgáltató cégek bagóért kapták meg a vállalatokat, ha itt-ott fizettek is a vezetékekért, messze nem annyit, amennyibe a hazájukban került volna egy ilyen beruházás. Az elkapkodott kapitalizmusba való átvezetésünk során a szerződéseikbe nem lett beillesztve koncessziós díj, ami az állami tulajdon hasznosítása után a tulajdonosnak minden normális államban jár. Ezt ezidáig szó nélkül zsebretették. Nincs semmi felügyeleti lehetőségünk arra vonatkozóan, hogy a vezetékek amortizációja a számviteli törvény szerint rendezett-e. Hiszen az állóeszköz átadások, a leltárba vételi értékek sem voltak hitelesítettek.

Közérthetően Leányfalu példáján mutatom be, miről van szó. Igaz, ez kirívó példa, de ahol az állami tulajdon kárenyhítését az előző Orbán kormány elkezdte megoldani, ott sem jártak rosszul a szolgáltatók.

Állami támogatásból és a lakosság pénzén a falu elhatározta, hogy gázhálózatot létesít. Akkor már törvény volt rá, hogy gázhálózatot csak szakmai cég üzemeltethet. A műszaki bonyodalmak elkerülése érdekében a pénzeket átadtuk a területen működő gáz-szolgáltatónak, hogy a kiválasztott vezeték építő kivitelezővel építtesse meg a hálózatot. Ez lényegében rendezetten megtörtént. Majd a szolgáltató a műszaki-biztonsági vizsgálat elvégzése kapcsán befogadta az eszközállományába az összességében 150 MFt értékű berendezést. Hogy ez hogyan lett a leltárukba bevezetve azt nem tudom. Figyelem! Normális esetben a hálózat kiépítését a saját költségén a szolgáltató végzi. Mint ahogyan tették ezt a mobiltelefon szolgáltatók. Részletesebben, dokumentumokkal lásd itt (Klikk ide!).

Ezt követően ugyanolyan áron kapjuk a gázt, mint azoknál az önkormányzatoknál, ahol a hálózat beruházási értékét valamilyen mértékig a szolgáltatónak ellentételeznie kellett. Tehát a mi hálózatunk értéke után nem fizetett beruházási hitel kamatot, szolgalmi jogi terheket, koncessziós terhet. Örüljünk, ha egy esetleges tulajdonos váltáskor átadják a vezetékek felújítási tartalékát. Mert ha nem, az új tulajdonos kénytelen lesz a hiányzó tartalék képzését a gázdíjba belekalkulálni.

Van ám hab is a tortán! Mivel a falunkban sok üdülőingatlan van (2/3) sokan nem kívántak rákötni a vezetékre. De hogy később ne kelljen utat bontani, a leágazásokat elkészíttettük. Mondván, a lakossági hozzájárulást majd akkor fizetik be, amikor rácsatlakoznak. Ennyivel többe került akkor a többieknek, és így a beruházás bekerülése előállt. Az utólagos rákötések hozzájárulását természetszerűleg a falunak kellett megfizetni. A hálózat átadásakor ez a szolgáltató szerződésében (szerencsére, az akkori polgármesternek köszönhetően) külön kitételre került. Néhány év múlva jöttek a hírek a rácsatlakozóktól, hogy a szolgáltató nem akar addig létesítési engedélyt adni, amíg a pénztárába be nem fizetik a hálózatfejlesztési hozzájárulást. Temérdek tortúra után rendeződtek a dolgok.

Az egész eset tanulsága; csak az számíthat az érdekei érvényesülésére, aki meg is védi azt. És most ezt teszi a kormány. Helyettünk.

Tóth Béla 2012.11.21.