A rokonságomból (mintegy 18 férfi) három férfit soroztak be a háborúba. Kettőt szerencséjükre visszarendeltek, mert az egyik vasúti állomásfőnök volt, a másik, hadiüzemben művezető. Az állomásfőnököt már Ukrajnából. Feleségem nagyapját az első világháborúban kapott tüdőlövéssel vezényelték ki. Itt kapott egy másikat, így élve hazajutott.
Két férfit vittek el a rokonságból málenkij robotra. Néhány év után tértek haza, az egyik Szibériából szökve. Mindketten gyáregységvezetők lettek, nem sokkal azután, hogy megérkeztek. Apámat, és nagyapámat is összeszedték, de egy alkalmas helyen nagyapám lerántotta apámat az útszéli árokba, így megmenekültek. Nem rendeztek hajtóvadászatot utánuk. Utólag közismert volt, hogy előre elrendelt darabszámra szedték össze az embereket az utcáról a műszakváltáskor, azzal a céllal, hogy részt vegyenek odaát a háború utáni újjáépítésben. Soha, senki nem nevezte őket politikai fogolynak. Azt is meg tudtuk érteni, hogy az ottaniak által hadifogolynak nevezetteket messzire, olyan helyre vitték munkaszolgálatra, ahol az átlagosnál keményebb feltételeket kellett elviselniük. Keresztapámat bányaló helyett használták olyan tárnákban, ahová a ló nem fért be. Mindig mosolyogva mesélt róla, mintha csak egy szibériai kiránduláson történt jó hecc lett volna. Azt mondta, a munkán kívül az őreiknek sem volt sokkal jobb a sorsuk.
Hogy a köreinkben nem mélyült el gyűlölet a málenkij robottal szemben, arra azt hiszem egyértelmű a magyarázat. Az a kétszázezer magyar honvéd, akit Voronyezsig vezényeltek védeni a hont, csak okozott útközben némi kényelmetlenséget az ottaniaknak. Elég, ha mindegyikük csak egy ellenséggel végzett. Akárcsak azáltal is, hogy a mögéjük bújt német önjáró homokzsáknak használta őket.
1970. nyarán, amikor Bakuban (szakmai kirándulás alkalmával) az utca embere kérdésére mondtuk, hogy magyarok vagyunk, azzal kérdeztek vissza: "nyemetckij?", és tanácsosabb volt befejezetlenül hagyni a társalgást. Ki imádkozik azok lelkéért, akik annak az amerikai bombának a társaitól pusztultak el, amelyiket a napokban halásztak ki a Dunából?
Az alábbi német film egyik záró mondata: "Több, mint negyedmillió férfi nem tért vissza. A csontjaik még mindig Sztálingrádnál fekszenek. Összekeveredve félmillió szovjet katona maradványaival."
Vajon mi lett volna, ha a németek győznek? Ők ugyancsak az utcáról szedték össze a miskolci munkásokat, mikor közeledett a front. Ők az asszonyokat is! Utat építeni erdőn, hegyen át a harckocsik számára. Azokat, akik éhen, szomjan húzták maguk után a farönköket. Utána gyalogoltak a környékbeli falvakba élelmet szerezni. Vajon, ha a németek győznek, nem vitték volna munkaszolgálatra a magyart, újjáépíteni Németországot? Pedig ellenük nem mentünk. Nem németeket öltünk.
Tévedés ne essen! Nem arról beszélek, hogy a háborúban elesetteket ne tiszteljék meg azok és utódaik, akik helyett haltak. A szenvedéseket se hagyjuk feledésbe merülni. De ne tegyünk egyenlőséget az '56-ért bűnösök és a háborúért bűnösök között. Többek között azért, hogy most meg a német kollektív bűnösséget enyhítsük. Érdemes végignézni a filmet. Hűen ecseteli a szenvedéseiket, vétlenségüket. De a szembenállókról többnyire "szemérmesen" hallgat.
Az '56-os megtorlások elkerülték a családomat. A forradalom előtt apám barátai sokat jártak hozzánk. Gyerekként részletekkel nem találkoztam. A forradalom alatt bejártak a diósgyőri gépgyárba, állítólag arra vigyázni, hogy nehogy az idegen provokátorok kárt tegyenek valamiben. Egyiküket egy évre börtönbe zárták. Szabadulásakor - újra titokban - eljött hozzánk megüzenni a többieknek, hogy sikerült megállnia, hogy bárkit is beárult volna. Nemsokára meghalt a verésektől elszenvedett súlyos belső sérülések következtében. Egy másik barát elhozta apámhoz a cserkész csapatzászlót, őrizze tovább, mert őt figyelik.
Tehát. Lehet azt hirdetni, hogy Marx Károly bűnös azért, mert Sztálin száz évvel később halomra gyilkolt embereket. De azért a németek oldalán a Don-kanyarig harcoló magyarok tetteiért cserébe kapott eljárásokat is a kommunista terror cselekményei közé sorolni, enyhén szólva történelmietlen.
Tóth Béla 2012.11.26.
Megjegyzés: egy apró bizonyíték arról, hogy az agymosás alapos okkal feltételezhető
A múlt-kor.hu történelmi portál a "Konferencia a második világháború áldozatainak számáról 2011. december 11. 11:55 MTI" cikke ma ezzel a képpel indítva látható
