A figyelmet a Harvard Egyetem egyik professzorának nagyon komolyan megalapozott előadása keltette föl, aminek egyetlen mondatba foglalt lényege: "Ellentétben a feltételezésekkel, a világ olajkészletei olyan példátlan tempóban bővülnek, hogy be kell látnunk: az olajtartalékok gyorsabban nőnek, mint az olaj iránti kereslet."
Mi, szakmabeliek, a rendszerváltás előtt ezt pontosan tudtuk. Láttuk, hogy Amerikában az olajtermelés a lehetőségek töredékére van visszafogva. Tudtuk, azért, mert amíg a "gyarmatok"-ról töredék munkabérrel és egyéb fondorlattal el lehet hozni az olajat, addig meg akarják őrizni a saját ásványvagyonukat. De a felépítményeket nem dobták a szemétbe, mint a magyar idegenérdekű gépezet. Felhőkarcolós városokon belül is találhatók nagyteljesítményű olajtermelő kutak, berendezések. A városias környezetterhelési korlátozásoknak megfelelően kialakítva. (Például a képen Beverly Hill-ben, az eredetihez klikk ide!)
Nálunk még gondolkodni sem lehett abban, hogy a benzinkút Tahi és Leányfalu közé legyen kitelepítve. Mert, hű, ott van az ivóvízbázis! Ebben a kifacsarodott értékrendszerben Európa legnagyobb vízbázisán belepusztul az aszályba a mezőgazdaságunk. Persze van, akinek benzinkút a Leányfaluhoz legméltóbb településközpont.
Mi elsőként, és legteljesebben feláldoztuk az egész energiabányászatunkat a globális felmelegedési hisztériára felhúzott szén-dioxidkibocsátási blablára. (Klikk ide!) Könnyen lehetett csőbehúzni bennünket az amerikából hazaszédelgett Károlyi pereputty vezényletével, amikor olyan vezérigazgatót ültettek a MOL élére, aki büszkén jelentette ki: - meg fogja tanulni az olajbányászatot. Elődje matematikai áramlástant tanított az egyetemen, és nem volt olyan részterülete az iparágnak, amihez ne tudott volna érdemben hozzászólni. Ne vette volna észre, mikor akarját átverni. Utasítására két éven át kerestük, hol csapnak be minket a románok a határmentén. Ha egy üzem nem hozta a tervét, addig nem hagyta őket nyugton, amíg be nem mutatták neki a hiba okát. Csakhát moszkovita volt. Node az új igazgatónak sem hagytak időt tanulni! Jött helyette a közgazdász, aki kiadta a jelszót: "Pénz kell termelni, nem olajat!". Hogy a saját ásványvagyonunk, a nemzet által megépített kutak, berendezések ott rohadnak a föld alatt? Legalább még kevésbé lesznek, lettek versenyképesek a világ olajbáróival szemben.
Tóth Béla 2012.08.19.
Megjegyzés: amikor az ivóvízbázis védelmével kapcsolatban kifacsarodott értékrendszerről szóltam, nem arra gondoltam, hogy nem kellene megvédenünk az ivóvizünket. Hanem arra, hogy nem hisszük el magunknak, hogy a veszélyhelyzetet képesek vagyunk kezelni. Márminthogy a hozzáértők képesek lennének kezelni. Persze, hogy nem hisszük el, amikor napról napra nagyobbnál nagyobb átverésekkel találkozunk! Amikor háborút lehet folytatni azért, mert azt hisszük, hogy ott van Bin Laden, vagy ha nem ő akkor az atombombája. Vagy mindegy, hogy mi, csak hálából adjanak egy csomó olajat. És amikor a japán atomerőmű balesetből nem azt a következtetést vonjuk le, hogy lám, a hihetetlenül nagy veszélyeztettség ellenére, a beruházási manipulációk ellenére nem lett atomkatasztrófa. Tehát kevésbé veszélyes helyen az atomerőmű tökéletesen biztonságos lehet. Hanem hagyjuk belénk sulykolni, lám, jön egy földrengésecske és máris nyakunkon az atomvész! Tessék csak visszatérni a jó öreg olaj vásárlásához!
